NanorészecskékKis részecskeméretűek, nagy felületi energiájúak, és hajlamosak a spontán agglomerációra. Az agglomeráció megléte nagymértékben befolyásolja a nanorészecskék előnyeit. Ezért a nanorészecskék folyékony közegben történő diszperziójának és stabilitásának javítása nagyon fontos kutatási téma.
A részecskediszperzió az utóbbi években egyre népszerűbb téma. Az úgynevezett részecskediszperzió a porrészecskék folyékony közegben történő elválasztásának és diszpergálásának, valamint a folyékony fázisban történő egyenletes eloszlatásának folyamatát jelenti, amely főként a nedvesítés, a deagglomeráció és a diszpergált részecskék stabilizálásának három szakaszát foglalja magában. A nedvesítés a por lassú hozzáadásának folyamatát jelenti a keverőrendszerben képződő örvényhez, így a por felületén adszorbeált levegőt vagy egyéb szennyeződéseket folyadék váltja fel. A deagglomeráció a nagyobb részecskeméretű aggregátumok kisebb részecskékre történő diszpergálását jelenti mechanikai vagy szupernövesztő módszerekkel. A stabilizálás annak biztosítását jelenti, hogy a porrészecskék hosszú távon egyenletes diszperziót tartsanak fenn a folyadékban. A különböző diszperziós módszerek szerint fizikai diszperzióra és kémiai diszperzióra osztható. Az ultrahangos diszperzió az egyik fizikai diszperziós módszer.
Ultrahangos diszperzióMódszer: Az ultrahang rövid hullámhosszú, megközelítőleg egyenes terjedésű és könnyű energiakoncentrációjú. Az ultrahang növelheti a kémiai reakciósebességet, lerövidítheti a reakcióidőt és növelheti a reakció szelektivitását; olyan kémiai reakciókat is stimulálhat, amelyek ultrahangos hullámok jelenléte nélkül nem jöhetnének létre. Az ultrahangos diszperzió lényege, hogy a feldolgozandó részecske-szuszpenziót közvetlenül a szupergenerációs mezőbe helyezik, és megfelelő frekvenciájú és teljesítményű ultrahangos hullámokkal kezelik. Ez egy nagy intenzitású diszperziós módszer. Az ultrahangos diszperzió mechanizmusát általában a kavitációval hozzák összefüggésbe. Az ultrahangos hullámok terjedése a közeget veszi vivőanyagként, és az ultrahangos hullámok terjedése során a közegben váltakozó pozitív és negatív nyomásperiódus van. A közeget váltakozó pozitív és negatív nyomás alatt összenyomják és húzzák. Amikor kellően nagy amplitúdójú ultrahangos hullámokat alkalmazunk a folyékony közegre, hogy állandó kritikus molekuláris távolságot tartsunk fenn, a folyékony közeg megreped és mikrobuborékokat képez, amelyek tovább kavitációs buborékokká fejlődnek. Egyrészt ezek a buborékok újra feloldódhatnak a folyékony közegben, vagy felúszhatnak és eltűnhetnek; az ultrahangos mező rezonancia fázisából össze is omolhatnak. A gyakorlat bebizonyította, hogy a szuszpenzió diszpergálására létezik egy megfelelő szupergenerációs frekvencia, amelynek értéke a szuszpendált részecskék szemcseméretétől függ. Emiatt szerencsére egy szuperszületési időszak után egy időre le kell állítani, és folytatni kell a szuperszületést a túlmelegedés elkerülése érdekében. A szuperszületés során a levegővel vagy vízzel történő hűtés is jó módszer.